TOP Mix - Téli léki kalandok

...avagy hogyan született meg a rakós botos lékhorgászat.

 

Az újesztendő harmadik hetében járunk. Kint a tél legkülönbözőbb csapásokkal nehezíti napjainkat. Hol hó, hol dermesztő hideg. Hol pedig mindent jégpáncéllá változtató ónos eső keseríti létezésünk. Rakós botos pecásként ilyenkor vagy ellátogatunk a kevés meleg vizes tavak egyikére, vagy vagyunk annyira elvetemültek és komolytalanok, hogy egy erőteljesen rövidített szerelékkel nekiállunk a léki rakózásnak. Ez utóbbi élményemet szeretném megosztani veletek.


Rengeteg cikk és ezernyi írás jelent meg már a léki horgászat témájában. Ezeket elolvasva én is kedvet kaptam egy kis fagyoskodáshoz. De vannak bizonyos dolgok, amiket nektek is be kell tartani, mielőtt követitek a mi példánkat:

 

  • Mindig csak a megfelelő, minimálisan 10-15 centi vastag jégre menjetek rá.
  • A nádasok közelében ügyeljetek arra, hogy a víz nem minden esetben fagy be rendesen.
  • Vigyetek magatokkal egy hosszabb (esetleg derékra kötött) kötelet, ez jól jöhet a lékvágásnál és a mentésnél is.
  • Mindig legyen nálatok egy váltás száraz ruha.
  • Inkább réteges öltözködéssel védekezzetek a hideg ellen, mint alkohollal.
  • Sose menjetek egyedül jégre.

 

Röviden ennyi, de lássuk inkább a léki rakózást:

 

Érkezés után megbeszéltük a kivágandó lékek helyét és a várható halfajtákat. Elsőre két léket terveztünk békés halakra, egyet pedig csukára. Apropó lékelés... Tamás szemében valami ördögi csillogás villant át, amikor kijelentette, hogy aki pontyot szeretne fogni, az vágjon magának léket. Gondoltam, hogy előkerül egy kisebb láncfűrész vagy lékfúró, de helyette baltát és vasvillát kaptam a kezembe, meg egy kis útbaigazítást a megfelelő technikáról, ami első hallásra egyszerűnek tűnt. De a gyakorlati kivitelezésem rácáfolt erre. Erről tanúskodnak az alábbi képek is.

 

Mivel Andrással mindketten szenvedélyes rakósbotos pecások vagyunk, ezért elhatároztuk, hogy aznap is csak azzal próbálunk halat fogni, ezért mindketten egy-egy 3 részes top szettel kezdtük el a halakat riogatni Az ő kezében a Genius Carp az én kezemben pedig egy Inventor 307-es. A Geniusban 1,8-as, a 307-esben 2.5mm-es gumival.

 

Szerelékeink a lehető legegyszerűbben készítettük el. Mindketten 0.17-es Preston zsinórt, András 12-es én 10-es méretű Preston PR24-es szakáll nélküli horgot tettünk fel. Csalinak mindketten csontit használtunk. Az alig egy-két fokos vízben az etetést sem kellett agyoncifrázni. Egész napra elég volt fél zacskó sötét színű igen kellemes aromájú és illatú Top Mix téli keszeges etetőanyag. Amihez kb. 1-1,5 dl csontit tettünk.

 

Az első két órában talán a baltacsapások zaja miatt különösebb mozgás nem volt. De közelben úszkáló-túrkáló halakról árulkodtak a lékben felszálló apró buborékok. És pici úszórezdülések. Mivel értékelhető kapás nem volt ráértünk beszélgetni, és gyönyörködni a téli álomba merült természet jeges szépségeiről. Miközben mi beszélgettünk, a körülöttünk sündürgő kutyák is gyanús gyorsasággal eltűntek ezért az aznapra tervezett másik szokatlan eseménynek szenteltük figyelmünket. Mégpedig a csapatunk idei első grill partijának. Javaslok nektek is hasonló kapcsolódó eseményt, hiszen pár órás fagyoskodás közben igen jól esik a frissen sült hús íze és a tűz melege.

 

Ebéd közben valami rejtélyes megérzés alapján visszaindultam a lékhez, leszedni a jéghártyát. Miközben közeledtem a lékhez, pár lépés távolságból a bot végéből kinyúló gumira lettem figyelmes. Ráadásul az ebédszünet előtt lékbe rakott orsós boton is halkan ciripelgetett a fék, az úszó pedig már valahol messze a jég alatt lehetett. Ekkor Tamás szavaival élve a világ legfurcsább Tai-Chi gyakorlatát adtam elő horgászbotra hangszerelve. Pár perces fárasztás eredményeképp mindkettőnknek egy-egy hibátlan pikkelyezésű kb. másfél kilós halat sikerült a felszínre hoznia.

 

Ezt követően még több beúszásunk és apró úszó rezdülésünk volt. Még András is átjött a másik tavon reggel nyitott lékről, de sajnos több pontyot horogra csalni még az időközben frissen vágott másik lék ellenére sem sikerült.

 

Az „öröm pecának" csak a sötétedés vetett véget, de bebizonyosodott, hogy amennyiben az időjárás, a jég vastagsága engedi, és van egy szokatlan ötletünk, érdemes felkerekedni az alaposan lerövidített rakósunkkal, hiszen nincs is annál jobb, mint amikor január első heteiben látjuk a gumi nyúlását, és sikerül „összehalazni" a kezünket.


Írta: Berényi Zoltán (Padlógáz)

Közreműködött és fotózott: Karácsony András (Kareszoft), Molnár Tamás (Kredenc)

Meleg ebédet biztosította a tesztelők részére: Fejes Erzsébet (Főni)
2009. január 26.

Az írás a topmix.hu-n.

 

15561708524977a470c0a26.jpg19803062784977a44030aea.jpg20730542024977a47093b5b.jpg8229998964977a4406b473.jpg13387114424977a440433cb.jpg12517968054977a4706f934.jpg4504741204977a4400b95b.jpg2841359744977a44059b30.jpg5020539934977a43fe74bf.jpg7369996034977a4401e20c.jpg13610146184977a43fbc542.jpg3701110614977a43f675ce.jpg16312029054977a470d13c5.jpg17685715644977a470ac1fd.jpg4008486534977a43fd4be2.jpg3375285774977a470831ba.jpg