Első halaim 2008-ban

Tavalyi utolsó békéshalazásom, pontyozásom óta várom, hogy ismét pontyot foghassak. Mivel egyre elvetemültebb vagyok, tudtam, hogy a jég elvonultakor már a parton lesz a helyem.

 

Jó barátságot kötöttem Kredenccel tavaly, így kerültem a Nagyvenyimi tavaihoz is közel, amelyeket tavaly vett a birtokába. Erről már egy külön cikk is készült, szóval sokatoknak már ismerős a helyszín. Kredenc tudta, hiszen erről Karácsony másnapján is beszélgettünk venyimen, hogy mielőbb kellene már pontyozni. Ők még lékről is fogtak pontyot, én azonban azt kértem, szóljon, ha elvonul a jég. Így is tett, először január 18-án hívott fel, hogy mit csinálok hétvégén, de sajnos az a hétvége már foglalt volt nekem. 25-én is felhívott, ekkor már nagyon gondolkodóba estem. Először azt hittem viccel, mert azt mondta, hogy egy óra alatt négy pontyot fogtak, s már nincs jég. Azt szépen csendben hozzáteszem, hogy a szerelék, az sem volt mindegy, de erről majd később.


Először azt mondtam, hogy majd megyek vasárnap, aztán meglátjuk. Azonban szombat reggel tudatosult bennem a rádió riogatása, vasárnapra brutális erejű szelet mondott. Akkor mégis inkább szombat. Rávettem feleségem, hogy ha már ilyen jó idő van ma, akkor inkább ma menjünk egy pár órácskára. Szerencsémre ő beleegyezett, és Kredenc is azt mondta szívesen lát minket. Ezúton is köszönöm neki, hogy a délelőtti telefonbeszélgetésünk után feltörte a partmenti vékony jégréteget ami éjjel létrejött, mert ezzel elősegítette azt, hogy mire mentünk, a szél már a tó innenső feléről eltolta a jeget.


Megérkezésünkkor csodálkoztam egy pár percig, nagyon szépen feljött a vízszint. Ideálisnak mondható minden tóban a vízszint. Kipakoltunk a nagy tó mellé, és már szereltem is a karácsonyi szerzeményem, egy Shimano Medium Ax Hyperloop feedert, 2oz-s spiccel. Az orsó a szokásos BlueArc, rajta a tavalyi 0.15-ös damil, a 0.12-es előkén pedig 14-es méretű Gamakatsu 1050N-es horog. Az etetőanyagot már otthon bekevertem, az ilyenkor kedvenc Topmix Téli dévérest, a csali pedig 3 szem félig döglött-félig élő csonti volt.


Az első dobás délután fél2kor történt. Vagy fél órán keresztül nem történt semmi, ezért dobtam újat. Kredenc is bedobott, méghozzá egy igen speciális szerelékkel. Neves horgászok okításával mit sem törődve egy bojlis botot vetett be hagyományos fenekező szerelékkel, a főzsinór 0.30-as, az előke 0.18-as volt, ha jól emlékszem. Természetesen mindez mit sem érne egy kutyanyelv kapásjelző nélkül. És igen, nemsokkal a bedobása után máris vehemes kapása volt, a botot barátnője vette kézbe. Sajnos a hal leakadt a part közelében, de nem sokkal később jött még egy, ami egy aranyos kis ponty volt.

 

Közben nekem is voltak kapás gyanús jelenségek, de nem voltam biztos a spicc mozgásában, mint kezdő feederező, ezért még vártam. De aztán bevágtam egy centis húzásra, s meglepődve tapasztaltam, hogy hal van a horgon. Hamar a merítőben kötött ki, de azért jól küzdött az idei első halam, egy ponty. Remélem a vérbeli profi horgásztársunk (gyk: D.G.:)) nem haragszik meg, de rögtön eszembe jutott egy mondata, ami valahogy így hangzott: „Jééé, egy ponty.". Gondoltam magamban, ha Te is tudsz ott fogni, ahol van hal, akkor mi is ott, ahol van hal. Ismét dobás következett, aztán ismét kapás. Meglepődtem, mert ez már majdnem levette a botot a villáról. Megint egy ponty került partra, már egész jól éreztük magunkat.

 

Közben jókat beszélgettünk, s remélhetőleg a nagyközönség is „birtokba veheti a tavat" március elsején, és sokaknak fog majd örömet okozni a tó szépséges halállományával. Míg beszélgettünk, ismét egy maszatolós kapással jelentkezett egy ponty, de sajnos valamiért a part szélén kiakadt a horog. Éppenhogy visszaért a vízbe a szerelék, ismét kapás következett, már magam sem akartam hinni a szememnek, de azért bevágtam. Éreztem, hogy jobban küzd ez a hal az eddigieknél, ezért óvatosan fárasztottam. Meglepően jól küzdöttek, és nagyon tetszett a bot is, ahogy dolgozott. Egy gyors fotó után visszahelyeztük a bandanagyot, őt talán volt 1 kiló 20 dekagramm is.

 

A többiek inkább csak kilósformák voltak, de így, január 26-án a néhány fokos vízben nem a súly volt a lényeg, hanem eleve a halfogás élménye. Ezután már pakolászni kezdtem, s közben Kredenc kapásjelzőjét is figyeltem, mert Kredenc dolgozni kezdett a ház körül. Hamar gyorsan fogtam még egy pontyot az ő botjával is, mert már igencsak ráncigálta a kapásjelzőt az önkéntes ponty. Ez volt a végső mozzanat, éreztem, hogy pakolni kell. Utána beszélgettünk még egy kicsit, élveztük a lemenő nap vörös fényét, s hirtelen hűlni kezdett a levegő.

 

Nagyon jó kis nap volt. Egy délután alatt ebben a hideg időben ennyi ponty számomra felért egy csodával. Köszönöm Kredencnek a napot, bízom benne, hogy mielőbb visszatérhetek, s remélem akkor már a rakós is előkerül majd.

 

Karácsony András

Az írás a már megszűnt halbarat.hu portálon volt megtalálható.

 

kareszoft_2008elso_02.jpgkareszoft_2008elso_04.jpgkareszoft_2008elso_05.jpgkareszoft_2008elso_01.jpgkareszoft_2008elso_06.jpgkareszoft_2008elso_03.jpg