Venyimi dupla

Egy dolog volt biztos a hétvégi pecával kapcsolatban, az pedig az, hogy egyik barátommal békéshalazást terveztünk. A helyszínen sokat töprengtünk, de végül a Venyimi horgásztó mellett döntöttünk. A hét elején telepítés volt, ráadásul nem is kevés és így még az előző napi verseny ellenére is jó fogásban reménykedtünk. Biztosra mentünk, András előző nap a tó közelében járt, így megállt és a tógazdánál érdeklődött a fogásokról, illetve az aktuálisan legjobb helyekről.

 

Nyitásra már ott voltunk és elfoglaltuk a kőgáton előre kinézett helyet. A szél is nekünk kedvezett, bár hideg volt és erősen fújt, így kellemesnek nem volt nevezhető, de úgy tűnt, minden adott lesz egy nagyon halas pecához. Előző nap szépen evett a ponty, rengeteget fogtak és hasonló folytatásban reménykedtünk. Egy-egy rezgőspicces bottal terveztünk horgászni, egy sávot, mindketten method szerelékkel és halas jellegű etetővel. Az előkészületeken hamar túlestünk és megkezdtük a pecát. Alapozó etetést nem csináltunk, de azt terveztük, hogy az elején gyakran újradobunk, majd később a kapások függvényében ezt variáljuk.

 

Az első jelentkezőig nem kellett sokat várni, azonban partra hal nem került, mert sorba rontottuk el a bevágásokat. Kezdett idegesítő lenni a dolog, pelletek, bojlik ide-vagy oda, úgy tűnt, hogy csak kisebb halak szórakoznak velünk. Ezt a gyanút hamar megerősítette egy apró ponty miután nagy nehezen megakadt és rövid fárasztás után partra került. A folytatás is hasonlóan zajlott, hiába cserélgettük a csalit, kicsi bajszosok és ezüstkárászok vegyesen jöttek. Közben az eső is hol szemerkélt, hol elállt, a szél pedig tovább erősödött. Nem ilyen horgászatról álmodtunk, de reméltük, hogyha elvonul a front akkor talán a jobb halak kapókedve is beindul. Bizakodásra adott okot, hogy az egyik bevágás után karikában maradt a botom, egyértelműen jobb halat akasztottam. Lassan tudtam csak zsinórt nyerni, újabb és újabb kirohanással mutatta meg, hogy ő már nem az oviból érkezett. Partközelben sikerült is megpillantani, egy szép nyurgaponty volt a tettes. A szákolás csak később sikerült, ugyanis miután beszippantotta az első adag levegőt, még jópár kirohanást produkált, persze azért végül elfáradt és alátoltam a hálót. Ezt már érdemes volt megmérni, igazi sodrófa formájú volt és a mérleg 3,26kg-ot végül mutatott.

 

Ilyen halakért jöttünk, ezek fárasztása igazi élmény a finom szereléssel. Sajnos a folytatás elmaradt, visszatértek az apróhalak, úgy tűnt, hogy egy kósza példányt sikerült csak elkapni. A tó többi részén sem volt jobb a helyzet, néha itt-ott fogtak egy-egy pontyot, de már a kilós hal is ritkaságnak számított. Úgy látszott, hogy egy esetleges helycsere sem segít és ha szerencsénk van akkor még jön egy-egy jobb hal. Kezdtük unni a dolgot és tanakodtunk mi legyen. Arra jutottunk, hogy megnézzük a csatornában a csukákat, hátha ők jobban esznek, aztán ha nem indul be a szekér akkor idő előtt távozunk. Elsőként András indult el pergetőbotjával, én addig pontyoztam tovább. Azt tudni kell, hogy pergetni csak a tógazda engedélyével lehet, ezért nem sokan próbálkoznak, így háborítatlanul élnek a krokodilok. Ráadásul a tavak közötti csatornaszakasz igazi vadvíz jelleget öltött, alig néhány helyen horgászható meg és jól be van nőve különböző növényekkel.

 

Egy óra alatt megfordult András és három kisebb csuka mellé fogott egy hatvan centi körülit is. Ez remekül hangzott, így én is elkezdtem összerakni a pergetőbotom. Kicsit pihentettem a pályát, hogy növeljen az esélyeket, aztán nekivágtam én is. Már az első beállóban sikerült két kisebbet kiszedni a Zipperrel, majd egy jól irányzott dobással akadóba dobni a csalimat. A vékony fonott feladta és immár csak gumicsalik maradtak nálam. A többi helyen is volt néhány ütésem, illetve gumihalra jött mégegy apróság, de úgy tűnt a végigdobált pálya már nem az igazi. Visszamentem Andárshoz és újratárgyaltuk az eseményeket. A jobb halak továbbra sem indultak meg, ekkora már jócskán benne voltunk a délutánban, úgy döntöttünk pakolunk.

 

Berámoltunk mindent az autóba, csak a pergetőbot maradt kinnt, és mentünk még egy kört. Én hoztam a formámat, sorba szakítottam be a gumikat és hamar kifogytam a drótelőkéből, úgy kellett kölcsönkérnem. A következő beállóban kapásból sikerült feldobnom a szemközti nádra a csalit, de egy apró pöccintésre lejött. Szerencsére apró csobbanással ért vizet és oldalra indult meg. Azonnal megbökte valami a víz alatt, de nem csinált kapást. Elkezdtem játszani a csalival, hátha még nincs késő és a második ejtésemre odaütött halam. Bevágás után elszabadult a pokol, szinte felrobbant a víz. Rögtön nyilvánvaló volt, hogy ez már nem a bugyli kategória és orsóm is szaporán adta a zsinórt. A csuka relatíve hamar megnyugodott és hagyta magát közel húzni. Az teljesen egyértelmű volt számomra, hogy még nincs kifárasztva, de megpróbáltam megmeríteni. Alátoltam a szákom, alig fért bele, de sikerrel jártam. Ekkor viszont halam észrevette, hogy baj van és olyan ramazurit csapott, hogy majd kitépte a kezemből a merítőt. Megpróbált kiugrani is, de szerencsére ez sem sikerült neki, kivédtem támadásait. Ismét megnyugodott, majd immár a parton kerestem a horgot. Ekkor vettem észre, hogy a nagy csapkodásban az egyébként kiváló minőségű jighorog kettétört és már rég csak a háló tartotta a halat. A mérleg az autóban maradt, így csak a hosszát mértük, kerek 70cm volt. Néhány fotó után már úszhatott is tovább és nagyon boldog voltam. Igaz csak néhány centivel, de sikerült megdöntenem eddigi csukarekordomat.

 

Én ezzel be is fejeztem a horgászatot, András még kitartott addig amíg ismét egy szebb hala nem akadt, de utána már tényleg mentünk. Érdekes nap volt, egyeltalán nem úgy végződött ahogy elterveztük, pontyból csak egy szép példány jött, de csukából viszont jól fogtunk és már értük megérte eljönni.

 

Szabó Zalán

Az írás a Sügertanya blogon.

 

2011-07-31_szakolas.jpg2011-07-31_potyka.jpg2011-07-31_csuka.jpg2011-07-31_nyurga.jpg2011-07-31_70cm.jpg